Kr. e. 600-ban a kis-ázsiai görögök alapították Marseillet, akkoriban
Massalia néven. Évszázadokon keresztül virágzó
városállam volt. A legenda szerint
Protis kapitányt, a hellén hajósok vezetőjét férjéül választotta
Gyptis, a helyi őslakos törzs királyának lánya. Massaliát
phókiai görögök lakták, a nagyváros mai polgárait is phókiaiaknak, illetve
phocéenseknek nevezik a franciák. A város később az
etruszkok, a karthágóiak és a kelták fenyegetése miatt a
rómaiakkal szövetkezett, ami fellendítette a kereskedelmet. Massalia lett a közvetítő a római és a gall piac között. A város az akkoriban rendkívül erős Karthágó legfőbb riválisa volt, amely folyamatosan Rómával harcolt. Kr. e. 300-ban előbb a
frankok, később a szaracénok foglalták el Marseille-t, majd a nagy
pestisjárvány tizedelte meg az itt élőket. A
punok elleni csatározások során kereste a rómaiak szövetségét. A rómaiak szívesen együttműködtek, Kr. előtt 125-ben még a
Provincia romana alapjait is megvetették. Marseille azonban elvesztette függetlenségét
Julius Caesar alatt, miután egy polgárháborúban rossz oldalra állt. A város a császár ellenségeit támogatta, ami a birodalom első emberének nem tetszett, így serege hatalmas
ostrom alá vette a várost, és le is igázta a 49 ütközet alatt. Büntetésül a helyieknek át kellett adniuk hajóikat és kincseiket a rómaiaknak. De a római hadvezér bosszúból a mai
Arles-t tette meg székhelyül, illetve
Fréjusban még modern hadikikötőt is építetett. Az uralom alatt Marseille rendkívül aláhanyatlott. A kereszténységet korán befogadták a lakosok, és innen terjedt el
Dél-Galliában.
Cathédrale de la Major (fotó: Flickr by BiaK)
1347-ben Marseille kikötőjéből indult a
pestis, Európában nagy pusztítással járt. A keresztes hadjáratok idején a város ismét
fellendülésnek indult. Kivívták az önállóságot is a településnek, amiről akkor sem akartak lemondani, amikor
1481-ben nemcsak Marseille, hanem Provance is, a környék másik jelentős városa is a francia királyok kezébe került. Még a
Napkirály ellen is fellázadtak, aki, hogy a helyieket kordában tartsa felépítette a kikötő bejáratánál elhelyezkedő
Szent Miklós-erődöt. 1524-ben Bourbon connétable is megpróbálta ostromolni, de sikertelenül.
A 17. században itt alakult meg az
Afrikai Társaság, ami a világkereskedelemben később rendkívül erőssé váló
Indiai Társaság elődje volt. Marseille konzulokat is küldött
Levantéba, valamint Marokkóba. A forradalmat lelkesen támogatták az ott élő lakosok.
Barbaroux vezetésével marseille-i önkéntesek a francia fővárosba indultak, hogy hangot adjanak véleményüknek. Ők énekelték
Rouget de Lisle lelkesítő dalát, ami később világhírt szerzett, ezért kapta a nemzeti himnusszá választott induló a
Marseillaise nevet.
A 18. században sokan vesztették életüket a
fekete halál miatt. 1793-ban
Marseille a konvent uralma alá került. (1851. szeptember 20-án
Kossuth Lajos, mint menekült ide érkezett.) A 19. században elkezdődött az
ipari fejlődés, és a francia gyarmatosítás. Mindez fellendítette a tengeri kereskedelmet, és hozzájárult a kikötőváros gyors
fejlődéséhez. 1906-ban és 1922-ben Marseille-ben rendezték meg az első, nagy sikerű francia
gyarmati kiállításokat.
Chateau d'If (fotó: Flickr by BiaK)
A második világháborúban is sok rosszat kapott a város, nemcsak a németek, de a szövetségiek is bombáztak nagy lendülettel. Az ellenállók 1944. augusztus 19-én úgy döntöttek, hogy nem várják meg a négy nappal korábban partra szállt szövetséges egységeiket. Így sokan önállóan megkezdték a küzdelmet a megszállókkal,a mi kilenc napig tartott. A francia, marokkói és algériai hadosztályok arra érkeztek meg, hogy Hitler követői letették a fegyvert. 1962-ben több százezer elkeseredett algériai hazatelepülő érkezett Marseille-be, ami a továbbiakban meghatározta a közhangulatot.
